A Föld könyve 2012. január 9-én elhagyta Fejér megyét és Simontornyára került Csőszné Kacz Edit polgármesterasszonyhoz. Közel három éves utazás után a könyv elhagyta a megyét! Megvallom őszintén, erre a pillanatra vártam, hiszen ez egy nagyon fontos momentum a könyv életében! Simontornya városában közel 4300-an élnek. A város legjelentősebb nevezetessége a vár (1270-1273 között építették királyi engedéllyel)! A települést a római korban Fortiana néven említették. A honfoglalásig szinte minden Kárpát-medencében megjelenő nép a nyomát hagyta, amit az ásatások jól bemutatnak. A honfoglalás után az Árpád család birtokolta, s besenyőket telepített a Sió környékére. A város a nevét a környék egy hatalmas uráról, Simonról kapta, aki után a Garaiak és a Lackfiak is megszerezték hosszabb-rövidebb időszakra a várat és a hozzá tartozó uradalmat. A török alatt nem meglepő a vidék elnéptelenedése. A Rákóczi-szabadságharc alatt kuruc fészeknek számított Simontornya mindaddig, míg vissza nem vették a németek. Ezután többnyire katolikus németek és református magyarok érkeztek, s építették olyanná Simontornyát, mint amilyennek ma láthatjuk! Aki szeretne olvasni a bőrgyárról, a kolostorról, s a többi érdekességről, annak javaslom olvasatra a www.simontornya.hu honlapot!

A Föld könyve 2011. november 22-én továbbhaladt Sáregresről Mezőszilasra, Magyar József polgármester úr kezeibe. Valahogy az az érzésem, mintha a könyv félne kilépni a megyéből. Hónapok óta a határvonalon mozog, s most is belül maradt! Mezőszilas a megye déli részén fekszik, régi nevén Szilasbalhás. Több mint 2300 lakójával a nagyobb megyei települések közé tartozik. 1950-ig Veszprém megyéhez tartozott. Anno Szilas és Balhás két különálló település voltak, amik egyesüléséből jött létre a mai Mezőszilas. Érdekesség, hogy végül is a ma használatos Mezőszilas a XVI. században Szilas neve volt. Ezt a területet az őskortól fogva folyamatosan lakják, így igen szép eredménnyel járhat az, aki egy kicsit mélyebbre nyomja az ásót! A török alatt elnéptelenedik, majd pedig érdekes, de főleg református magyarok telepítik újra. Kuriózumként megemlítendő, hogy az országban itt létesült másodikként Kaszinó (1829-ben), amit a környékbeli nemesek látogattak. Ez a Kaszinó azonban még nem a mai érelemben vett szerencsejáték barlangot jelentette, hanem inkább társas kört, ahol szabadon lehetett világnézetet cserélni! Aki többet szeretne tudni erről a mezőföldi községről, annak javallom, hogy tekintse meg a www.mezoszilas.hu honlapot, ahol igen részletes tájékoztatást kaphatnak a vendégek!

A Föld könyve 2011. október 25-én Vajtáról északabbra fordult ismét, mégpedig Sáregresre, ami ugyan nem határos Vajtával, de ennek csak alig pár kilométer a híja. A könyvet Térmeg György polgármester úr adta át Tiringer Mária polgármester asszonynak. Még mindig a megye határán mocorgunk. Mit is kell tudni Sáregresről? Annyit biztosan érdemes, hogy a legkorábbi okleveles megemlítések szerint (1276) még csak Egresnek hívják, majdan Besenyő-Egresnek, ami a már többször leírt besenyő ispánsági létezést bizonyítja. A török idők kezdetétől a gróf Cseszneky család birtoka a falu. A török elpusztította, majd pedig újratelepült. Mint mezőföldi település, itt is igen jövedelmező a földművelés.

Ismét egy hosszabb várakozás után 2011. szeptember 27-én a Föld könyve elhagyta Cecét és Vajtára került, Térmeg György polgármesterhez. Vajta a megye legdélebbi települése, aminek múltját és jelenét is jobbára az út, a mai 63-as út határozza meg, ami Sophianét kötötte össze Gorsiummal. A településen folytatott ásatások alapján kiderült, hogy már a korai bronzkorban is lakták, azóta pedig szinte folyamatosan. Az első írásos emlék 1324-ből származik. Legnagyobb birtokosa a Zichy család volt. Minden bizonnyal besenyő törzsek népesítették be az Árpád-korban, hiszen a környékbeli falvakat is a besenyő ispánság részeként tartották számon!

2011. július 22-én a Föld Könyve továbbhaladt. Méhes Lajosné alapi polgármester átadta Varga Gábor cecei polgármesternek, országgyűlési képviselőnek. Cece a megye déli végein található 2914 fős nagyközség (1910-ben még öbb mint 3900 lakos volt). Ugyan relatíve közel van Sárbogárd, ám mégis a környék központja, hiszen rajta futnak keresztül a 63-as és a 61-es főutak. A település korai története csak az okleveleken keresztül nyerhetett népszerűséget. Az első írásos beszámoló 1193-ban emlékezik meg Czeczéről. A szó török-tatár eredetű. Károly János Fejérvármegye története cím munkájában a Czecze szót a besenyő Chete személynévre vezeti vissza, aminek a jelentése a korai török-perzsa nyelvben: határ, szél. Tehát a besenyő ispánság része volt Cece, ahová Szent István idejébe telepedtek meg az első befogadott, vagy éppen fogságba ejtett besenyők. A falu a sárvíz mellett fekszik, a Mezőföld közepén, tehát adja magát, hogy igen eredményes földművelést folytathattak és folytathatnak az itt éltek és élők. Legfontosabb értékeik a cecei paprika és a cecei dinnye.

Zárójelbe: Sajnos ismét lelassult a könyv. Sokat gondolkodtam azon, hogy miért ilyen vontatott az átadás. És hát minden gondolatom végén ugyanaz a válasz állt: sajnos nem veszik elég komolyan a településeken! Tisztelet a kivételnek, mert van az is! De nem csak a településekkel van a gond, hanem a a felülről jövő áldás is hiányzik. Fordultam a külügyminisztériumhoz, fordultam a környezetvédelmi államtitkársághoz. Egyik helyről sem kaptunk támogatást. Előbbi legalább válaszolt! Utóbbi még azt sem. PEdig csak egy támogató levelet kértünk! Szóval ez az én nagy gondom. Zárójel bezárva.

Ugyan csak két kilométer hiányzik ahhoz, hogy Nagykarácsonynak és Alsószentivánnak közös határa legyen, mégis azt kell írnom, hogy a Föld könyve Nagykarácsonyról nem egy szomszédos faluba került. De legalább halad a könyv. 2011. április 14-én Scheier Zsolt nagykarácsonyi polgármester átadta a könyvet Nagy Lajos alsószentiváni polgármesternek. Alsószentivánról azt kell tudni, hogy egy alig több mint 600 fős település a 61-es főút mentén Előszállás és Cece között.

Egy igen különleges helyre került a Föld könyve március 18-án, amikor is Farkas Imre Előszállás polgármestere átadta azt Scheier Zsolt nagykarácsonyi polgármesternek. Azt gondolom, hogy a település központi szerepe mindenki számára egyértelmű, hiszen már a névben is ott van az üzenet. Így hát nem is a Karácsonyról írnék, hanem a falu múltjáról. A terület ahogy azt már megszokhattuk Fejér megyében, már az őskorban is igen sűrűn lakott volt, majd pedig az ókori Róma is betette ide a lábát.

Ezeddig a leggyorsabb továbbhaladás tanúi lehetünk, hiszen a Föld könyve összesen hét napot töltött csak Daruszentmiklóson és a mai napon, tehát 2011. január 31-én Előszállásra érkezett. A hozó Rauf Norbert, az átvevő Farkas Imre. Előszálláson valamivel több mint 2500 lakos él. Dunaújváros ipari potenciáljának, valamint a közeli M6-osnak köszönhetően a lakosságszám folyamatosa csökken. Talán hihetetlennek tűnik, de 1961-ben 710 tanuló járt a helyi általános iskolában. A település a kutatások szerint egyike volt a XIV. században létrejött kun szállásoknak, amit az alföldi kunok alapítottak, egyfajta elő szállásként. A török megszállás alatt rácok érkeztek ide, akiknek a török távoztával égett a talpuk alatt a föld. A jó földek miatt fokozatosan növekedett a lakosságlétszám. Ugyan a megye délkeleti csücskében vagyunk, mégis érezhető valami erő. A Duna 5 km-re, Dunaföldvár 3 km-re, Piripócs 4 km-re! Miért is érdemes ellátogatni Előszállásra? Talán kevesen tudják, de a településen található a zirci ciszterciek uradalmi központja. Aki ennél is többet szeretne megtudni, akkor az keresse fel a http://eloszallas.atw.hu honlapot!